Hasznos információk
Vízszigetelések

TALAJBAN LÉVŐ SZIGETELÉSEK

Épületeink terepszint alatti szerkezeteit a talajból származó nedvességhatások ellen kell szigetelni. Az ilyen szigetelések gondos előkészítőmunkát, a talajvíz viszonyok (talajvízszint, rétegvizek, agresszivitás stb.) megállapítását, és különösen gondos kivitelezést igényelnek, mivel az elkészült szigetelések utólag már nem, vagy igen magas költséggel javíthatók. Föld alatti szigeteléseket minden, az előzőekben már ismertetett szigetelőanyaggal készíthetünk, de az adott anyagcsoportból csak a szigetelés intenzitásának megfelelő, arra a célra minősített anyagok használhatók. Erről a gyártmányok termékismertetőiben találunk adatot.

A későbbiek megértéséhez néhány alapfogalommal kell megismerkednünk:

- Talajpára: a talajvíz párolgásából keletkező, a talaj pórusaiban elhelyezkedő nedvesség.

- Talajnedvesség: a felszínről beszivárgó, vagy a talajvízből felszívódó, kötött víz. Hidrosztatikai nyomást nem fejt ki.

- Talajvíz: a talajszemcsék közötti üregeket kitöltő szabad víz. A belemerülő épületszerkezetekre hidrosztatikai nyomást fejt ki.

- Rétegvíz, torlaszvíz: a vízzáró talajrétegek között időszakosan megjelenő, mozgó, az épület falainál felduzzadó csapadékvíz.

- Észlelt, maximális, mértékadó talajvízszint: az előzetes feltárások során mért, majd abból számításokkal meghatározott vízszint adatok, ami alapján a szigetelés magasságát meghatározzák, és az ellenszerkezetet méretezik.

- Talajpára, talajnedvesség elleni szigetelés: a felmenő falakat és padlószerkezeteket védő szigetelés.

- Időszakos víznyomás elleni szigetelés: a talajvízszint változása miatt nem állandó víznyomásnak kitett, szivárgó rendszerrel együtt készített szigetelő szerkezet.

- Talajvíznyomás elleni szigetelés: a mértékadó talajvízszint alatti szerkezeteket védő, a víznyomásból adódó igénybevételeket felvenni képes, statikailag méretezett ellenszerkezettel együtt készített magas értékű szigetelés.

A különböző talajnedvesség hatások ellen különböző fokozatú szigetelést kell készíteni.

A szigetelés megválasztásánál a nedvességhatásokon kívül az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

- Szárazság: a védett helyiség légállapotával szemben támasztott igény.

- Teljes szárazság: vízhatlan szigetelés, relatív szárazság, vízzáró szigetelés.

- Alakváltozás: a terhelés hatására elmozduló szerkezetek által okozott alakváltozást a szigetelésnek követnie kell. Az elmozdulás lehet tervezett (dilatáció).

- Tartósság: mivel az eltakart szigetelések elkészültük után nem javíthatók, a szigetelés elvárható élettartama azonos az épület élettartamával.

SZIGETELÉS SZERKEZETEI, FAJTÁI

A szigetelés aljzata, a szigetelés anyaga (és vonalvezetése), valamint a szigetelést védő szerkezetek egységes rendszert alkotnak. A két szilárd réteg közé kerülő szigetelésnek felületfolytonosnak, minden részében (csőáttörések, dilatációk) azonos értékűnek kell lennie. Az a hajdani "ökölszabály", miszerint talajpára ellen 2 réteg, talajnedvesség ellen 3 réteg, víznyomás ellen 4 réteg bitumeneslemez-szigetelés kell, mára már elavult.

KAPCSOLÓDÓ SZERKEZETEK

- A szigetelés aljzata: általában fával simított beton, vagy vakolt téglafal, a sarkokban a szigetelésnek megfelelő hajlattal, terv szerinti dilatációkkal kell elkészíteni.

- Védő és ellenszerkezetek: a kész vagy szigetelés közben megszakított szigetelést meg kell védeni a sérülések ellen. Az ideiglenes védelmet csak a szigetelés folytatása előtt szabad eltávolítani. A védőréteg sérülése esetén a szigetelést ellenőrizni kell. A szigetelés védőrétege lehet a további épületszerkezet (hőszigetelés, aljzatbeton, felületszivárgó lemez stb.). A függőleges szigetelést a szerkezeti fal és a (tartó) védő fal közé hézagmentesen be kell szorítani.

- Az áttörések és mozgási hézagok csatlakozását biztosító elemek: a szigeteléseinket áttörő vagy megszakító szerkezetekhez történő csatlakozásoknak a szigeteléssel azonos értékűnek kell lenniük. Erre a célra speciális szorítóperemes, tömítőgyűrűs védőcsöveket, átvezető és dilatációs idomokat kell beépíteni.

SZIGETELÉSI TECHNOLÓGIÁK

Bevonat-szigetelések

Lehetnek folyékony mázak, egy- vagy kétkomponensű masszák és vakolóhabarcsok. A felületfolytonos, homogén bevonaton nincs átlapolás, sarokidom stb. Csak repedésmentes, sima, megfelelő hajlatokkal kialakított felületre hordhatók fel függőleges fal és padlószigetelésként. Mivel az ilyen szigetelések teherhordásra nem alkalmasak, vízszintes falszigetelés nem készíthető belőlük. A bevonat-szigetelések anyaga lehet oldószeres bitumenmáz (BONOBIT, SOLBIT) vagy vizes bitumenemulzió (BITUGÉL, EMULBIT), vagy módosított bitument, műanyagokat és egyéb adalékokat tartalmazó bitumenes masszák, habarcsok. (BOTAMENT, DEITERMANN, KEMIKÁL, MUREXIN, MAPEI, PCI, SCHOMBURG, VILLAS stb. termékek.) Az ilyen anyagok felhordása általában simítóvassal, vagy szórással történik az előzetesen alapozott felületre.

Bitumenes lemezszigetelések

A bitumenes szigeteléseket csak száraz, szilárd, megfelelően előkészített aljzaton szabad készíteni. A szigetelő lemezeket teljes felületen kell forró (180-220 °C) bitumennel ragasztani vagy lángszóróval hegeszteni. A lemezeket legalább 10 cm átfedéssel, rétegenként fél szélességgel eltolva kell fektetni. Vízszintes felületen tetszőleges irányban, függőleges felületen csak függőlegesen szabad a szigetelőlemezeket elhelyezni. Valamennyi rétegnek ránc- és hólyagmentesnek kell lennie. Tűzveszélyes helyen vagy szűk zárt térben készítendő szigetelések esetén a hidegen öntapadó lemezeket lehet előnyösen alkalmazni. A felületeket portalanítani és alapozni kell, a fektetést nagyon gondosan kell végezni, mert a már elhelyezett lemezeket utólag nem lehet igazítani. Az átfedéseket gumigörgővel át kell hengerelni.

Műanyag lemezszigetelések

A műanyag lemezeket egy rétegben építik be, minden esetben aljzatkiegyenlítő és védőréteg közé, mivel a fóliák a felület egyenetlenségeiből adódó pontszerű nyomásra érzékenyek. A szigetelő- és a védőfólia egymástól élesen eltérő színnel készül, hogy az esetleges sérülések könnyen észrevehetők és még időben javíthatók legyenek. Függőleges felületen, 3 m magasság felett, közbenső rögzítést kell alkalmazni. A lemezek toldása a műanyagoknál megszokott forró levegős vagy oldószeres hegesztéssel történik, a csomópontokban előre gyártott idomelemeket kell alkalmazni (4. táblázat).

A TALAJPÁRA ÉS TALAJNEDVESSÉG ELLENI SZIGETELÉS

A kettő között gyakorlatilag nincs különbség. Mindkettő a felmenő falakat és padlószerkezeteket védő szigetelés. A biztonság érdekében ajánlatos egy fokkal erősebb szigetelést készíteni, mint ami okvetlenül szükséges. Alápincézetlen épületeknél a falszigetelés és padlószigetelés (ezek lehetnek azonos, vagy eltérő síkban) összedolgozására kell különösen ügyelni. Ha a lábazat nem fagyálló anyagú, akkor a csapóeső ellen szigetelni kell. A pincék teknőszigetelése estén a függőleges falszigetelés készülhet előre elkészített, szigetelést tartó falra, a teherhordó fal készítése előtt, vagy a szerkezeti fal elkészülte után kívülről, utólag készített szigetelést védő szerkezettel. Kent vagy szórt szigeteléseket csak a teherhordó falra szabad felhordani.

IDŐSZAKOS TALAJVÍZNYOMÁS ELLENI SZIGETELÉSEK

Rétegvizek, vagy időszakos víznyomás esetén a szivárgó rendszerrel kiépített, magasabb minőségű talajnedvesség elleni szigetelés is elegendő, mert a víznyomást a szivárgóvíz-elvezető rendszer lecsökkenti. A beszorítást igénylő korhadóbetétes szigetelőlemezeken kívül bármely szigetelési eljárás alkalmazható.

A szivárgórendszer elemei, anyagai:

- szűrőréteg, ami általában műanyag filc vagy fátyol geotextília (pl. TYPAR, TIPPTEX)

- felületszivárgó; lehet durva kavics vagy zúzott kő, szűrőréteggel kombinált hornyolt extrudált polisztirol tábla (PERIMATE DI), dombornyomott műanyag lemez geotextíliával vagy anélkül (DÖRKEN MS 500, DRAINAWAY, HAMNAP, ISOLA PLATON, TEFOND) nagy hézagtérfogatú expandált polisztirolhab (AUSTROTHERM-D, Frankische).

- szivárgócső (alag-, dréncső); készülhet égetett agyagcsőből, perforált azbesztcement, beton vagy műanyag csövekből (ACO-Frankische, HEGLER, Pannonpipe).

- gyűjtőkutak, ellenőrző, tisztító aknák; készülhetnek előre gyártott beton, azbesztcement vagy műanyag elemekből.

Az összegyűlt vizet a szivárgócsövek gyűjtőkutakba vezetik az épület falától. A kutakból a vizet elvezetéssel, szikkasztással vagy szivattyúzással távolítják el. A felületszivárgó nem szigetelés, hanem annak kiegészítő szerkezete, amely egyben mechanikai védelmet, esetleg hőszigetelést is biztosít.

TALAJVÍZNYOMÁS ELLENI SZIGETELÉSEK

Az egyik legbonyolultabb, nagy szakmai hozzáértést, magas színvonalú tervezést és megvalósítást igénylő szigetelési feladat a víznyomás elleni szigetelések készítése. Az állandó vagy időszakos víznyomásnak kitett szigetelést az alábbi szempontok figyelembevételével kell kialakítani:

- a szigetelést legalább a mértékadó vízszintig fel kell vezetni,

- a víznyomás okozta terhelést statikailag méretezett vasbeton ellenszerkezetnek kell viselnie,

- a szigetelésre nem hathat nagyobb statikai igénybevétel, mint amennyit az tartósan elviselni képes,

- a talajvíz esetleges agresszív hatásainak mind a szigetelés, mind a fogadószerkezet álljon ellen.
(Ezermester)

Hasznos információkVízszigetelések