Hasznos információk
Vízszigetelés, tetőszigetelés

A víz elleni szigetelések szerkezete

A vízszigeteléseket a nedvességhatások és a szigetelt szerkezetek figyelembevételével, az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

1. Csapadékvíz elleni szigetelések - lapos tetők.

2. Talajban lévő szigetelések.

3. Üzemi, használati víz elleni szigetelések.

Lapostetők

A lapostetőket sokszor az "ötödik homlokzatként" emlegetik. Feladatuk a belső terek, valamint az épületszerkezetek védelme a különféle külső hatásokkal szemben. Ez a szerkezet van legjobban kitéve az épületet érő nedvességhatásoknak. Ilyenek, a különböző halmazállapotú és intenzitású csapadékon kívül, az építés során a szigetelés rétegei közé bezárt nedvesség, valamint a belülről érkező pára hatása. Szigetelő szerkezeteinket a vízen kívül egyéb hatások is érik, pl.:

- meteorológiai hatások: év- és napszakonkénti hőmérsékletváltozások,

- ibolyántúli sugárzás, szélhatások

- vegyi hatások: légkörből, agresszív talajvizekből,

- az épület használatából adódó hatások,

- mechanikai hatások: az épület szerkezeti mozgásaiból,

- az épület használatából (munkavégzés, hasznosított tetők stb.) adódó igénybevételek.

A lapostetők fő szerkezeti elemei: a teherhordó födém, a hőszigetelés és a vízszigetelés. Ezeken,kívül a felhasznált anyagok, a külső és belső hatások, valamint a tető használata függvényében egyéb rétegek beépítésére is szükség van. Ezek a következők lehetnek: páratechnikai rétegek, lejtést adó réteg, alátétek, elválasztó rétegek, felületvédelem, leterhelő réteg, használattal kapcsolatos rétegek (burkolatok, víztartó-vízelvezető réteg, növényzet stb.).

A lapostetőket az alkotó rétegek sorrendje, a szerkezeti felépítés és a funkciók figyelembevételével, az ábra szerint csoportosíthatjuk:

Leggyakoribbak az egyenes rétegrendű, egyhéjú, kiszellőztetés nélküli "melegtetők". A napjainkban mind jobban elterjedő fordított (IRMA) tetők a hasznosított lapostetők esetében előnyösek elsősorban. A kéthéjú, kiszellőztetett "hidegtetőket" a magas páratartalmú, meleg hőmérsékletű terek (uszoda, sütöde, mosoda stb.) lefedésére javasoljuk.

Lapostetők kialakításának általános tudnivalói:

A tetők vízelvezetése, a lapos tetők geometriája

A tetőkről történő vízelvezetésnek értelemszerűen kétféle megoldása lehet:

- külső vagy "hideg" téri és

- belső vagy "meleg" téri vízelvezetés.

A külső vízelvezetés könnyebben tisztítható, karbantartható, viszont fennáll a csövek elfagyásának és az ebből adódó károknak (pl. visszatorlódás) a veszélye. Ez megelőzhető az elvezető szerkezetek fűtésével. A belső vízelvezetésnél ez a veszély nem áll fenn, ugyanakkor az esetleges dugulások és egyéb meghibásodások esetén a javítás sokkal nehezebb. Bizonyos esetekben (pl. nagy tetőfelületek) a belső elvezetés elkerülhetetlen.

A biztonságos vízelvezetés csak megfelelően kialakított lejtésekkel lehetséges. A lejtéseket a vízelvezetés rendszerének megfelelően alakítják ki. A tető a külső párkányeresz csatorna vonalra, a külső vízköpő és a belső vízelvezetés pontra lejtést igényel.

A lejtések kialakítása során a víz mielőbbi akadálymentes elvezetésére kell törekedni, a következő szempontok figyelembevételével:

- A víznyelők száma lehetőleg legalább kettő legyen.

- A vízgyűjtő területek nagysága ne legyen 150-180 m2-nél nagyobb.

- A vízelvezetés hossza a 12 m-t ne haladja meg, és a vízfolyás útjába akadály ne

- legyen.

- A víznyelők keresztmetszete a vízgyűjtő terület méretétől függ. A tapasztalati érték: 1cm2 összefolyó keresztmetszet = m2 vízgyűjtő felület.

- A lejtés mértéke a vízszigetelés anyagának megfelelő legyen. Az ajánlott mérték általános felületeken legalább 2%, a vápákban és hajlatokban 1% a szerkezet saját lehajlásának figyelembevételével.

Lapostetők rétegfelépítése

Teherhordó födémek

Betonfödémek: egyenletes anyagminőségű, nagy teherbírású födémszerkezetek, a szigetelések ideális aljzatai. Előregyártott elemes födémeknél a folyamatos felület kialakításáról gondoskodni kell. Gyakorlatilag bármely szigetelés aljzataként alkalmas.

Fa anyagú födémek: A fa a nedvességtartalom változás hatására változtatja térfogatát. Ezt a tulajdonságot a szerkezetek készítésénél és a szigetelésnél is figyelembe kell venni.

A fa anyagú aljzatok lejtése legalább 4%-os legyen. A faanyagokat tűz- és gombavédő szerekkel kezelni kell!

Acél trapézlemez födémek: a nagyméretű, iparosított építkezések (üzemépületek, raktárak, bevásárló központok stb.) kedvelt födémszerkezete. Kizárólag megfelelő korrózióvédelemmel (pl. tűzihorganyzás) ellátott anyag használható. Lehajlásuk középen az l/300 értéket nem haladhatja meg.

A trapézlemez héjalású födémek teherbírása behatárolt, hőtehetetlenségük kicsi, és szerkezeti mozgásra hajlamosak. Ezért nagyobb önsúlyú szigetelő szerkezetek (fordított tető, hasznosított tető) aljzatának nem alkalmasak.

A szigetelő rétegek teljes felületű ragasztása sem megengedett.

Lejtést adó rétegek

Tartószerkezettel kialakított lejtés: az előregyártott szerkezettel készülő csarnokoknál gyakori megoldás. Az általában vonalra lejtő tetősíkoknál a pontra lejtést kiegészítő lejtéskorrekcióval oldják meg.

Lejtést adó helyszíni beton (lejtbeton): a megfelelő esésű felületek készülhetnek kavicsbetonból, kemény műanyaghabbal könnyített betonból vagy könnyűbetonból (pl. polisztirolbeton vagy habcement).

Hőszigetelő elemekből készített lejtés: a lejtésképzés és a hőszigetelés funkcióját egyesítő megoldás. A lejtésnek megfelelő, változó vastagsággal és a fektetési terv szerint elhelyezett hőszigetelő elemekkel készített szerkezet előnye a kis önsúly, a száraz, időjárástól független beépíthetőség.

Hőszigetelések

A hőszigetelő réteg feladata az épületszerkezetek és a belső terek hőhatások elleni védelme. Általában kemény műanyaghab (EPS, XPS, PUR), vagy nagy testsűrűségű szálas (ásvány- üveggyapot) szigetelő táblákból készítik. Egyenes rétegrendű, egyhéjú tetőkben csak megfelelő szilárdságú (terhelhető vagy lépésálló) hőszigetelés alkalmazható. Fordított tetőt csak egy rétegben fektetett, zárt cellás, extrudált polisztirolhab (XPS) hőszigeteléssel szabad készíteni. Kéthéjú tetőkben nem terhelhető hőszigetelés is alkalmazható. A hőszigetelő anyagok bővebb ismertetését az EZERMESTER 1998 szeptemberi száma tartalmazza.

Páratechnikai rétegek

Párazáró és páranyomást elvezető réteg: A hőszigetelés alatt elhelyezett réteg feladata megakadályozni, hogy páradiffúzió vagy légáramlás útján káros nedvesség jusson a szigetelés belsejébe. Általában alumíniumfólia-betétes bitumenes lemezeket, vagy műanyag fóliákat használnak erre a célra.

Gőznyomást kiegyenlítő réteg: Feladata a szigetelés rétegei közé bezárt (pl. építési nedvesség), vagy utólag bejutott nedvesség (pl. pára) nyári felmelegedéséből adódó nyomás elosztása, a szigetelés feszültségmentesítése. Erre a célra nem teljes felületen rögzített kavicshintésű vagy műanyagfilc alátétes lemezeket használnak a szigetelés első rétegeként. A szabadon fektetett vagy pontonként rögzített szigetelések kevésbé érzékenyek a gőznyomás-változásra.

Egyéb rétegek

Alátét rétegek: a sérülésre érzékeny szigetelő vagy párazáró lemezek aljzatának felületi egyenetlenségeit, érdességét kiegyenlítő réteg.

Elválasztó réteg: Az egymással nem összeférő rétegek (pl. beton és fémlemez, vagy bitumen és PVC stb.) közé helyezett, a káros fizikai vagy vegyi jelenségeket megakadályozó réteg.

Védőrétegek: A már elkészült szerkezeteket védi a további munkálatok során előforduló hatásoktól.

Szűrőréteg: Fordított tetőknél, zöld tetőknél a finom szemcsék bemosódását megakadályozni hivatott réteg (geotextília).

Vízelvezető - vízmegtartó réteg: A növényzettel telepített tetők speciális szerkezeti rétege, amely a csapadékvíz egy részét a növények számára megtartja, a felesleget elvezeti.

Fényvédő réteg: A kész szigetelést védi a napsugárzás káros hatásai és a túlzott felmelegedés ellen.

A felsorolt rétegek szerepe sokszor összemosódik, egy réteg több funkciót is elláthat.

Csapadékvíz elleni szigetelés

A tetőszigetelés legfelső, vízhatlanságot biztosító rétege. A szigetelés anyagait az előző számban ismertettük részletesen.

Lapostetők készítése

A jó minőségű, hosszú távon megbízható szigeteléshez a jó anyagokon, a helyesen megválasztott rétegrenden kívül (anyaggyártás, tervezés) szakszerű kivitelezés kell. Ez a szigetelést végző saját szakismeretén kívül a társszakmákkal történő együttműködést is feltételezi. Ilyenek a szigetelést megelőzően az aljzatot készítő kőműves, ács vagy lakatos, a vele együtt dolgozó bádogos, vagy a szigetelést követő szerelő, kertész, burkoló stb. szakmák összehangolt, egymás munkáját nem tönkretevő tevékenysége.

A szigetelés aljzata

A szigetelés aljzatával szembeni követelmények a megfelelő lejtés, a szigetelőanyag által megkívánt felületminőség, szilárdság, alak- és mérettartósság, alacsony nedvességtartalom, pormentesség, terv szerinti mozgási hézagok (dilatáció) megléte.

A szigetelés rögzítése

A tetőfelületekre a légörvények szívóhatást fejtenek ki. A szélszívás a széleken és sarkokban magasabb. A szél szívó hatása ellen a szigetelés valamennyi rétegét rögzíteni kell: leragasztással, leterheléssel, mechanikai rögzítéssel (dübel) vagy ezek kombinációival.

Ragasztásos rögzítést csak tapadóképes aljzatra készíthetünk. A teljes felületű ragasztás érzékeny a szerkezeti mozgásokra, ezért a bitumenes szigetelések első rétegénél nem javasolt. Mechanikai rögzítést elsősorban a nem terhelhető, mozgásra hajlamos, könnyűszerkezetes tetőknél alkalmaznak. A rögzítő elemeknek dűbel, önfúró csavar stb.) a kihúzóerő felvételére, a szigetelő lemezeknek a rögzítési pontok (sávok) környezetében fellépő nagy szakító erő elviselésére alkalmasnak kell lenniük. Mechanikai rögzítésre csak a szigetelőanyagok gyártói által is elfogadott, minősített rögzítő elemeket szabad használni.

Lapostetők szigetelése bitumenes lemezekkel

A bitumenes tetőszigetelést több évtizeden keresztül a három rétegű kavicsolt lemezfedés, az ún. "Presskies fedés" jelentette. A helyszínen olvasztott forró bitumenbe teljes felületen ragasztott három fedéllemezréteg, majd a szintén forró bitumenbe hengerezett gyöngykavics fényvédőréteg elkészítése hosszadalmas és balesetveszélyes munka, a korhadóbetétes anyagok alkalmazása miatt tartóssága sem felel meg a mai követelményeknek. Ilyen tetők készítését mind a nemzetközi, mind a hazai irányelvek tiltják.

Napjainkban a bitumenes lemezszigetelések általában két rétegben, hegeszthető nehézlemezzel készülnek. A szigeteléshez szükséges bitumenmennyiséget (3-4 kg/m2) a gyártás során viszik fel a hordozórétegre, a tetőkön pedig gáz- vagy olajtüzelésű olvasztó készülékkel melegítve a tekercseket, készítik a szigetelést. A szigetelőlemezek készülhetnek oxidált bitumennel, vagy magasabb értékű modifikált (APP, SBS) bitumenekkel. Az első réteget ragasztással (foltonként vagy sávosan) vagy dűbelezéssel rögzíthetjük. Mechanikai rögzítésre csak a nagy szakítószilárdságú (üvegszövet betétes) lemezek alkalmasak. Az átlapolásokat minden esetben lángolvasztással kell toldani úgy, hogy a megolvadt bitumen a lemezszéleken kitüremkedjen. A szigetelő lemezeket rétegenként fél lemezszélesség eltolással, a vízfolyás irányában takart, 10 cm átlapolással kell fektetni. A tetőfelület lejtésének mezőben min. 2%-osnak, a hajlatokban 1%-osnak kell lenni. Ha a lejtés ennél kisebb, akkor egyedi megoldás szükséges (pl. több réteg, nagyobb átfedés). A zárólemez modifikált bitumenes lemezből készüljön, amelynek vastagsága fényvédelem nélkül legalább 4mm legyen.

Lapostetők szigetelése műanyag lemezekkel

A műanyag lemezeket tetőszigetelésként már több évtizede alkalmazzák. Az első PVC és PIB lemezek több, mint hatvan éve jelentek meg. Eleinte az időjárás- és UV-állóság növelése, ma pedig a környezetkárosító anyagok (klór, lágyítók stb.) kiküszöbölése jelenti a fejlesztés irányát. Ma a hőre lágyuló és hőre nem lágyuló szigetelő lemezek széles választéka áll rendelkezésre (lásd az előző számunkban).

A műanyag szigetelések egy rétegben készülnek, ezért mind a kivitelezés során, mind a kész szigetelés megvédésénél az eddig megszokottnál nagyobb körültekintés szükséges. A szigetelés rétegeinek megválasztásakor az anyagok összeférhetőségére figyelmet kell fordítani. Össze nem férő anyagok (pl. polisztirol - PVC, bitumen - PVC) közé elválasztó réteget kell helyezni a gyártók utasításainak megfelelően. A műanyag lemezek valamennyi korábban említett módszerrel rögzíthetők. Legelterjedtebb a mechanikai rögzítés és a leterhelés.

A lemezek toldásához legalább 5 cm átfedés kell. A hőre lágyuló anyagokat forró levegős vagy oldószeres hegesztéssel végtelenítik.. A nem lágyuló szigetelő lemezeket kontakt ragasztással vagy tömítőszalaggal toldják. Mivel az ilyen toldások nagyon kényesek, ezért gyakran üzemben állítanak elő nagy méretű lepleket, így a helyszíni kiterítés után minimális összedolgozási műveletre van szükség.

A műanyag szigetelésekhez sok kiegészítő és segédanyag szükséges, amiket a lemezekkel együtt komplett rendszerként kínálnak a gyárak. Nagy felületű tetőket ma már speciális rögzítő és hegesztő célgépek alkalmazásával, nagy termelékenységgel készítenek az ilyen munkákra szakosodott vállalkozók.

Lapostetők szigetelése kent/szórt bevonatokkal

Elsősorban a nem síkba fejthető, valamint a sok áttöréssel, felépítménnyel szabdalt felületek szigetelésére alkalmazhatók előnyösen a bevonat szigetelések. A bevonat szigetelések lehetnek bitumen alapúak, poliészter vagy poliuretán alapú műanyagok, műanyaggal javított cementhabarcsok, a hő- és vízszigetelést egyesítő poliuretánhabok. Az ilyen szigetelések közös jellemzője, hogy a végleges szigetelés a helyszínen alakul ki, így a szigetelés minőségét sok tényező befolyásolja. Ilyenek pl. a fogadófelület minősége, hőmérséklete, nedvességtartalma, a levegő hőmérséklete, páratartalma stb. Ezért az ilyen szigeteléseknél az előírt technológia szigorú betartása alapkövetelmény. Nagyon fontos az alapfelület előkészítése (tisztítás, alapozás stb.). A kent szigetelések megbízhatóságát fokozza a poliészter fátyol vagy filc betét alkalmazása, ami az alakváltozási képességet javítja, és a rétegvastagság ellenőrzését is szolgálja.

Az eddig ismertetett anyagokkal és szerkezetekkel a csapadékvíz elleni szigetelésnek számos változata készíthető.

A fordított rétegrendű tetőknél csak a zárt cellás, extrudált polisztirol habok alkalmazása megengedett! (ROOFMATE-SL, AUSTROTHERM XPS BG-30). Noha ezek az anyagok drágábbak az egyéb hőszigetelő anyagoknál, de főleg hasznosított tetők esetében több, az egyenes rétegrendű tetőknél elengedhetetlen szerkezeti réteg elhagyható, így az ilyen tetők összességében olcsóbbak lehetnek.

Részletképzések

"Az ördög a részletekben lakik" mondják, és ez a szigetelésekre fokozottan igaz. Soha nem az általános felületek kialakítása okoz gondot, hanem az áttörések, összefolyók, szegélyezések, mozgási hézagok stb. szakszerű kialakítása. Ha ezek a csomópontok szépen megoldottak, nagy valószínűséggel a teljes szigetelés jó.

A korszerű modifikált bitumenes lemezekhez nem kell fémszegélyeket alkalmazni, a részleteket ugyanabból az anyagból ki lehet alakítani. A műanyag lemezekhez gyárban készített idom elemek használata segíti a biztonságos csomópont kialakítást. Néhány részletkialakítást az alábbi ábrák szemléltetnek.

Az eddigiekből egyértelműen kitűnik, hogy a korszerű, megbízható szigetelő szerkezetek készítése komoly szakmai és technikai felkészültséget igényel. Ma már nemcsak az anyagok, hanem a szigetelő vállalkozók között is nagy a kínálat. Mivel a szigetelés a saját értékénél nagyságrenddel nagyobb értéket véd, nem a legolcsóbb, hanem legmegbízhatóbb, referenciákkal bíró kivitelezővel végeztessünk ilyen munkákat.
(Ezermester)

Hasznos információk Vízszigetelés, tetőszigetelés