Hasznos információk
Kertész, kertépítés, sziklakert

Szakszerű sziklakerti korrekciók

A tavaszi hónapok közül az április a méltán kedvelt sziklakertekben szükséges kiigazítások, elrendezések legoptimálisabb ideje. Ez a tennivaló még akkor is fontos, ha sziklakertjüket eddig is rendben tartották - hát még, ha rövidebb-hosszabb ideje elhanyagolták...

Legfontosabb teendő ilyenkor is a gyomok minél maradéktalanabb és gyökeres kiirtása. Ha visszamaradnának, még képesek lennének tovább szaporodni, és tavasz végére mindent elborítani. Irtásukkor ügyelnünk kell arra, hogy a meglévő sziklakerti növényeket ne bolygassuk túlzott mértékben. Érdemes olyan eszközt használnunk, ami a hagyományos acatoló vashoz hasonlóan élesre kalapált vagy köszörült villás bevágású végével képes a teljes gyom-gyökérrészt kiszedni a szomszédos dísznövény-társak mellől.
Gyomirtó szer nem alkalmazható a sziklakertben, ezt ugyanis lehetetlenné teszi az itt élő növények fokozott érzékenysége és sokfélesége, valamint a sekély termőréteg is. Ha a nemkívánatos gyomok helyenként már egészen egybenőttek volna a megtartásra érdemes többi sziklakerti növénnyel, akkor a legcélszerűbb azokat együtt kiemelni.

A gyommentesítést követően (miután a megtartani kívánt növényt elválasztottuk gyomtársától) visszaültethetjük eredeti helyére. A művelet összekapcsolható a szaporítás szándékával végzett tőosztással is. Egyúttal kihasználhatjuk az alkalmat, hogy megszabadítsuk a sziklakertet azoktól a növényektől is, melyekről időközben kiderült, hogy oda nem alkalmasak túlságos terjeszkedésük, vagy a vártnál terjedelmesebb méretük miatt. A másutt megfelelő, a sziklakertben azonban nem előnyös növények jó gyökérrel, az erre rátapadt földdel együtt most áttelepíthetők. Egyes növények túlburjánzásának, túlterjeszkedésének meggátolására szükségessé válhat visszavágásuk is. Ezt úgy célszerű elvégezni, hogy a visszamaradt növényrészek takarják a vágáshelyet, vagyis lehetőleg az elágazódásnál vagy annak közelében végezzük a levágásukat. A szembetűnő csonkításokat kerüljük, viszont szívfájdalom nélkül távolítsuk el a felkopaszodott és ezzel díszértéküket vesztett növényrészeket. (Egyes esetekben ajánlatos megvárni ezzel a tavaszi újrahajtási időszakot.) Ügyeljünk arra, hogy az elvirágozva tönkremenő tövek vagy a már pusztulásnak indult növényrészek ne maradjanak vissza, mert ez együtt járna a felesleges tápanyag- és energiafelemésztéssel, és táptalaja lenne a fertőzések kialakulásának.

Ilyenkor kerülhet sor színfoltgazdagításra, főképpen törpe fenyők, rózsák és egyéb kistermetű cserjék egy vagy több egyedének ültetésével. Vegyük számításba az egyedek kifejlődve várható méretét, a virág, a termés, a levélzet alakját, színét, de ne feledkezzünk meg a díszítő sajátosság mellett a növény igényeiről sem! Tartózkodjunk túlzott számban történő telepítésüktől, hiszen ekkor egymás rovására mehetnek puszta térfoglalásukkal, árnyékvetésükkel, nem is érvényesülnének igazán. Sok esetben a magányos, vagyis szoliter elhelyezés jóval előnyösebb.

A megüresedések - foghíjak - felszámolása újratelepítéssel is megoldható, mégpedig oly módon, hogy jól fellazítjuk a talajt, sőt, ajánlatos tápanyagban gazdag földdel vagy földkeverékkel kicserélni. Ha a talaj nagyon száraz lenne, öntözéssel tegyük nyirkosabbá. Lényeg, hogy a kézbe vett maroknyi mennyiségű föld összeszorítva egybeálljon, de vizet ne engedjen magából, majd pedig a szorítás kiengedése után már enyhe ujjnyomástól is szétessen. Ez az ültetéshez szükséges optimális talajnedvességi állapot jellemzője.

Célszerű ún. előnevelt, vagy konténeres növényeket elültetni. Ezek föld feletti részének méretével arányos nagyságú a nevelőedényük, egészségesek és persze gyommentesek is. A sziklakerti ültetésnél a szűkös hely szokott nehézséget okozni, hiszen gyakran a kövek rései közé kell bepréselni a növényeket a gyökerükkel együtt. Előfordul, hogy ehhez a felére, vagy egyharmadára kell megkurtítani az ültetnivalók gyökérzetét. A hézagmentes, szoros ültetés érdekében jó minőségű, nyirkos földet tömködjünk a sziklakert réseibe, (ehhez akár hegyesre faragott végű botot is igénybe vehetünk).

Annak érdekében, hogy minél színpompásabb legyen sziklakertünk, ültessünk nem fagyérzékeny hagymás virágokat, főként olyanokat, melyek már kora tavasztól virulnak. Tartsuk most is szem előtt, hogy apró termetű növényeket válogassunk, melyek legfeljebb nagy arasznyi magasra nőnek majd meg. Álljon itt néhány példa a rendelkezésre álló választékból: a gumós és sárgavirágú téltemető, a hagymás és fehér virágú hóvirág, a tőzikék, a kék szibériai csillagvirág és fürtös vagy örmény gyöngyike, a botanikai tulipánok, vagy az ugyancsak kis termetű korai kerti tulipánfajták, a sárga virágú nárciszok, valamint a sokszínű és különösen kellemes illatot árasztó jácintok, a hagymagumós színes krókuszok és a kék színű recés hagymájú nőszirmok. A felsorolt gazdag (és még tovább bővíthető) kínálatból mindenki találhat ízlésének megfelelőt.

Hármasával vagy ötösével csoportosan, keverten ültetve csodálatos látványt nyújt majd sziklakertünk. Vannak azonban olyan különleges növények, melyek magukban mutatnak igazán jól, ilyen pl. a nagy termetű császárkorona, még inkább a korbácsliliom. Nagyobb kövek mellé vagy ezek előterébe ültessük őket, ne csak az üres részekbe, hanem más növények tövei közé is, ezáltal virágzáskor akár két szintben is mutatkozhatnak, aláhúzódva vagy fölé magasodva növénytársuknak. Ez a megoldás azért is előnyös, mert elvirágzásuk után - pár hetes zöldellésüket követő szokásos visszahúzódásukat követően - sem lesz szembetűnően kopár a környezetük, mivel társnövényük lombozata jótékonyan eltakarja, kitölti majd megüresedő helyüket.
(Ezermester)

Hasznos információkKertész, kertépítés, sziklakert

Szakszerű sziklakerti korrekciók

Hasznos információk
Kertész, kertépítés, sziklakert